2016-ban egyetlen rövid megemlékezés keretében elevenítette fel a Magyarországi Metodista Egyház az akkor éppen száz éve vásárolt Felsőerdősor utcai épület történetét. Látszólag kevés ok volt az ünneplésre, hiszen a ház maga korábban épült, építészeti adottságai, kialakítása semmi különlegessel nem szolgál, sőt éppen hogy jellegtelenül olvad bele a belvárosi utcaképbe. A ház azonban egy fontos, a metodista egyház magyarországi jelenlétét megalapozó időszak megkoronázásaként került az egyház tulajdonába, ráadásul nemzetközi összefogással, amely jelezte, hogy a magyar misszió a nagyobb egyházi közösségben is fontos szerepet töltött be. Másrészt nem egyszerűen egy gyülekezet számára kerestek otthont, hanem olyan missziós elképzelések és célkitűzések fogalmazódtak meg, amelyek jóval túlmutattak a gyülekezet akkori lehetőségein.

 Budapesten 1905-ben indult meg a metodista gyülekezetépítés, ahová az ország többi részétől eltérően nem meghívásra érkeztek. Otto Melle, az első bácskai gyülekezetek Németországból érkezett lelkipásztora átutazóban érezte meg, hogy a látványosan fejlődő főváros nagyon sok társadalmi feszültséget is rejt, amire az egyház hozhat megoldást.

„Minden egyes alkalommal, amikor Budapestre jutottam és a Duna mellett sétáltam s gyönyörködtem a csodálatos képben, ami az ember elé tárult: a Hegy, a Vár, a Halászbástya, a másik oldalon pedig a kék Duna, a több tornyú Parlament épülete; amikor aztán a Körúton vagy az Andrássy úton az emberek tömegeit láttam, akik mellettem elhaladtak, mindig úgy éreztem, mintha lenne itt egy munka, amire a metodisták vannak elhívva, és csöndben azért imádkoztam az Úrhoz, hogy adjon nyitott ajtót számunkra.”[1]

Otto Melle az Észak-Németországi Évi Konferencia jóváhagyásával kezdte meg a missziót, 1905. november 16-án tartotta meg az első metodista bibliaórát, november 21-én pedig az első istentiszteletet. A metodista alkalmak helyszínéül kezdetben egy elsőemeleti lakás szolgált az Erzsébet körút 48. szám alatt. A belváros szívében, a fényűző Royal Szállóval szemben, Jókai Mór utolsó budapesti lakása melletti épületben találkoztak az első érdeklődők, akikből a kis budapesti gyülekezet kialakult. Otto Melle fáradhatatlanul osztogatta az első alkalmakra szóló meghívókat, hirdetéseket adott fel a Budapesten megjelenő német lapokban. Csak találgathatunk, hogyan jutott el a metodista gyülekezetalapítás híre az első látogatókhoz az akkor már egymillió lakossal bíró fővárosban. Melle néhány budapesti lelkész ismerősén túl valószínű, hogy itt is a Kékereszt Egylet volt az egyik csatorna, amelyen keresztül a metodisták híre némelyekhez eljutott.[2] Mindenesetre az alkalmak rendszeressé váltak, a látogatók nem maradtak el, és 1906. május 20-án Otto Melle nyolc próbatagot vett fel a budapesti gyülekezetbe.

Melle kezdetben a Bácskából, Szenttamásról járt fel minden héten a hétközi bibliaórát és a vasárnapi istentiszteletet megtartani. Amikor 1907-ben az osztrák-magyar kerület önállósult és annak elöljárója lett, Budapesten telepedett le fiatal feleségével, Hanna Eckhardttal. A Jósika utca 28. szám alatt béreltek lakást, mivel az Erzsébet körúti helyiségek a gyülekezet és a lelkészcsalád igényeihez már kicsinek bizonyultak. 1907-től Johann Jakob, Jakob János segítette a budapesti szolgálatban, amely ha lassan is, de növekedésnek indult. Melle ugyan csak németül prédikált, de Jakob János magyarul is, ami reményt adott, hogy a magyar nyelvű munka is kibontakozik idővel. Ő kezdett házi istentiszteleteket tartani Angyalföldön és Kispesten, egy időben Palotaújfalun, később Nagyszékelyből is érkezett meghívás. 1910-től egy magyar nyelvű egyházi lap kiadását kezdték meg, megint csak a magyar nyelvű munka iránti reménység jegyében. A Békeharang kiadója az akkor megalakított Keresztyén Könyvesház korlátolt felelősségű szövetkezet lett, melyet az Erzsébet körút 48. szám alatt jegyeztek be.

1911-ben William Burt püspök Otto Mellét az önállósított Osztrák‒Magyar Misszió szuperintendensévé nevezte ki. A megnövekedett szolgálati terület felügyelete érdekében Melle Bécsbe tette át székhelyét. Budapestre Martin Funkot helyezte a püspök, akit Kuszli Márk prédikátorjelölt, a bácskai magyar nyelvű misszió kipróbált munkatársa segített.

Martin Funk fiatal feleségével, Martha Scharpffal és kislányukkal, Lydiával érkezett Budapestre, ahol Lydia visszaemlékezése szerint „kellemes és Istentől megáldott idő kezdődött” a család és a gyülekezet számára.[3] Khaled A. László ezeket az éveket „a fénykor” elnevezéssel illeti,[4] és egyetérthetünk vele. Az utolsó békeévek a sokasodó válságjelenségek és a háború baljós előszele ellenére fénykor volt Budapest életében, az ország életében és az egyházban is. A gyülekezetek növekedtek, a tagok készségesen adakoztak és vállaltak szolgálatot, helyi munkatársak is beléptek a németországi lelkészek mellé. Több bácskai gyülekezet ekkor tett szert állandó épületre (1912-ben Szeghegyen elkészült a kápolna, 1913-ban Óbecsén, 1915-ben Kiskéren, 1916-ban Tiszakálmánfalván, 1917-ben Szivácon avattak fel metodista kápolnát. 1916-ban jelentős külföldi segítséggel árvaházat nyitott az egyház Szenttamáson.)[5] Ebben a sorban a budapesti épület megszerzése különösen jelentős és messze ható következményekkel járó esemény volt.

Ekkoriban a lelkészcsalád a Garam utca 23. alatt bérelt lakást. Itt nyílt meg 1911-ben a Fiatal Férfiak Otthona (Jungmännerheim), amelyben a fővárosba került vidéki fiatalembereknek biztosítottak olcsón lakhatást. A századforduló éveiben jellemző lakásínség idején ez egy különösen időszerű és népszerű vállalkozás volt. 1912-ben a helyszűke miatt költözni kényszerült a gyülekezet. Májustól a Rottenbiller utca 35. szám alatt béreltek egy ötszobás lakást, a csillogó, világvárosi benyomást keltő körúttól kissé kijjebb, a munkások lakta kerületekhez közelebb. Itt kapott helyet az otthon is, amelynek vezetője és éveken át Martin Funk leghűségesebb segítője Johannes Fleps volt. Az otthon és a gyülekezet összekapcsolódása jótékony hatást gyakorolt erre az új szolgálati ágra.[6] Ebben az évben indult el, és itt működött a metodista népiroda is, egy akkor még ritkaság számba menő vállalkozás, az ingyenes jogsegélyszolgálat. Dr. Fleischer Gyula, dr. Bartha Bernát, dr. Földes Dezső ügyvédek és dr. Friedrich Wiesenger orvos képezték ennek a munkaágnak az alapját. Természetesen mindannyian a gyülekezet tagjai voltak. 1913-tól a frankfurti Bethánia diakonisszaotthonból öt diakonissza szolgált Budapesten, erősítve a kibontakozó metodista missziót. A híradások alapján egy összetartó, lelkes és szolgálatkész kis közösség képe bontakozik ki, amely a nagyszerű evangélizátor és kiváló lelkigondozó lelkésszel szilárd alapot épített a metodista egyháznak a fővárosban.

1912-ben a gyülekezetnek még mindig csak 56 próba- és rendes tagja volt,[7] de a látogatókkal együtt a bérelt helység egyre szűkebbnek bizonyult. Ennek ellenére a gyülekezetben jeles alkalmakra is sor került. 1913 szeptemberében az Osztrák‒Magyar Misszió konferencia első alkalommal ülésezett a magyar fővárosban, a Rottenbiller utcai helységben. Vasárnap délután John L. Nuelsen püspök vezetésével énekes istentiszteletre került sor, de ezt már a Sándor utcai (ma Bródy Sándor utca) régi országgyűlés épületében tartották. A néhány száz érdeklődő már nem fért volna el a gyülekezet termében.[8] Egy saját épület vásárlása már ekkor felmerült, bár a gyülekezetnek sem elég pénze, sem jelentős tagsága nem volt. A szükséget is inkább azért érezték, mert a jövőre terveztek, és nagyobb szabású feladatokban gondolkodtak, mint amennyit éppen el tudtak látni.

Az Osztrák‒Magyar Misszió körzetei közül a magyarországi volt a legígéretesebb, a munkatársi gárda lendülete itt volt a legnagyobb, emellett a magyar főváros elhelyezkedése és közlekedése is ideális volt arra, hogy további missziós törekvések kiindulópontja legyen Délkelet-Európa irányába. Melle rajongással beszélt Budapest múltjáról, építészetéről, fejlődéséről, a városban rejlő lehetőségekről, ezért nem meglepő, hogy a közép-európai metodista misszió hídfőállását Budapesten szerette volna kialakítani.[9] Erre természetesen egy bérelt gyülekezeti lakás alkalmatlan volt, ezért Melle tervbe vette, hogy a budapesti gyülekezetnek saját épületre kell szert tennie, és ezt a tervet William Burt püspök is támogatta.

Melle még a háború előtt több olyan házat is megnézett, amelyeket alkalmasnak tartott a gyülekezet céljaira, de ezek mind nagyon drágák voltak. Építési telkeket is ajánlottak, de az építési költségek sem voltak alacsonyabbak. Úgy tűnt, 250‒300 ezer korona alatt nem lehet kivitelezni a tervet. Mivel a gyülekezetnek a szükséges pénz töredéke sem állt rendelkezésére, Melle kezdettől arra gondolt, hogy az amerikai metodisták támogatását kellene megnyerni. Erre 1913-ban kínálkozott alkalom. A Keresztény Ifjúsági Világtalálkozó Lake Mohonkban tartott konferenciájára szóló meghívóra úgy tekintett, mint ami imádságaira válasz, és közelebb viheti a nagy cél megvalósításához. Az utazás története Melle önéletírásából ismert, sok emberrel megismerkedett, de üres kézzel érkezett haza. Ezért 1914 elején váratlanul érte dr. Albert Nast levele, amelyben tudatta vele, hogy Fanny Nast Gamble, akivel Cincinnatiben találkozott, súlyosan megbetegedett, és végrendeletében 50 ezer dollárt hagyott egy budapesti egyházépület megvásárlására. A hír hatására Melle szinte magán kívül volt az örömtől, feleségével térden állva köszönték meg Istennek az imádságaik meghallgatását.[10] Melle köszönőlevelét még talán olvasta Fanny Nast Gamble, de 1914 márciusában elhunyt, így a ház megvásárlását már nem érte meg.

1914 májusában, a háború előestéjén S. Earl Taylor, a Külmissziói Bizottság munkatársa Budapesten járt, és Mellével végig nézték a szóba jöhető épületeket, amelyeket Melle és Martin Funk kiválasztottak. Egyet értettek abban, hogy a legmegfelelőbb a Felsőerdősor utca 5. szám alatti kétemeletes épület lenne, de Taylor azt javasolta, hogy halasszák el a vásárlást, és gyűjtsenek még pénzt, mert az 50 ezer dollár nem fedezte a teljes vételárat. A vásárlás lebonyolítása, bár Melléék sürgették, végül 1916-ig elhúzódott. Ennek több oka is volt.

1914 júliusában kirobbant a háború, az élet kizökkent a megszokott kerékvágásból. A magyarországi metodista gyülekezetekben zömmel német lelkészek szolgáltak, így akiket behívtak katonának, haza kellett, hogy térjenek Németországba. Bevonult Otto Melle, egy időre Martin Funk is, és számos férfi a gyülekezetekből. Komoly nehézséget okozott, hogy az Egyesült Államokban németellenes hangulat lett úrrá, amely az egyházi közhangulatra is befolyással volt. John L. Nuelsen püspök 1914 őszén több újságcikkben igyekezett ennek elejét venni, de a németellenes légkör az ő személyére is árnyékot vetett. A Külmissziói Bizottság beszüntette a központi hatalmak oldalán harcoló országokban a metodisták támogatását, nem tartotta időszerűnek a budapesti ingatlanvásárlást sem, és szerette volna a háború utánra halasztani az ügyletet. Nuelsen kitartóan képviselte azt az álláspontot, hogy valamennyi európai ország metodistáinak szüksége van az amerikai segítségre, bármely oldalon álljanak a háborúban, a hadszíntérré vált területeken élő gyülekezetnek különösen. A budapesti épület megvásárlása ügyében sem engedett.

„Talán alkalmatlannak tűnik az idő az épület megvásárlására, de én ezt nem tartom kockázatosnak, tekintve hogy a kiválasztott épület nagyon jó helyen fekszik. Bárhogy végződjön is a háború, Budapest túl fontos város ahhoz, hogy tartós veszteséget szenvedjen. Az épület nem fog veszíteni az értékéből. ˙… Mindent összevetve az a véleményem, hogy ez a vásárlás biztonságos és nagyon előnyös befektetés. Egy épület a város ezen pontján akkor sem fog veszíteni az értékéből, ha Budapest a jövőben a Szent Orosz Birodalom részévé válna.”[11]

Bonyolította a vásárlás ügyét, hogy a metodista missziói állomásokon vásárolt ingatlanok a Külmissziói Bizottság tulajdonába kerültek. A háború alatt egy ellenséges ország területén ez teljességgel lehetetlennek tűnt. A magyarországi egyházügyi szabályozás tovább nehezítette az ügyet. A metodista egyház az 1895. évi XLIII. törvénycikk értelmében szabadon működhetett, de mint el nem ismert felekezetnek számos korlátozással kellett szembe néznie, például nem lehetett tulajdona. Az amerikai Külmissziói Bizottság tulajdonszerzése még több jogi aggályt vetett fel, és kevés esélye volt annak, hogy a Bizottság munkatársai felveszik a kapcsolatot az amerikai magyar külképviselettel a helyzet tisztázásra, ahogy a magyar hatóságok ezt kérték. Ezért állt elő Nulesen püspök azzal a javaslattal, hogy az épületet ideiglenesen a Keresztyén Könyvesház nevében vegyék meg, és a háború után írják majd a Külmissziói Bizottság nevére.[12]

 Otto Melle személyesen is igyekezett meggyőzni a Bizottságot, hogy engedélyezzék, hogy azonnal nyélbe üssék az üzletet. 1915 nyarán egy hosszú levélben sorolta fel a gyors döntés mellett szóló érveit. Elsősorban a ház kedvező fekvésére hivatkozott: közel volt a város központjához, de a munkásnegyedhez is. Budapest két legszebb utcája, az Andrássy út és a Városligeti fasor között helyezkedett el, jó közlekedéssel. Ennek érzékeltetéséhez egy térképet is mellékelt a levélhez. Nem csak az elhelyezkedés, de maga az épület is rendkívül előnyös volt, alkalmas egy gyülekezeti terem kialakítására, elegendő hellyel a lelkészlakás és az ifjak otthona számára, és ezen felül bérbeadható lakások is maradtak volna az akkor még kétemeletes épületben. A levél részletes számításokat tartalmazott arra vonatkozóan, mennyit spórolna az egyház, ha nem kellene lakást bérelni a gyülekezetnek, a lelkészcsaládnak és az ifjak otthonának. A döntő érv a korona leértékelődéséből eredő árfolyamnyereség volt, ami a háború előtti árfolyamhoz viszonyítva azt jelentette, hogy az 50 ezer dolláros adomány 70 ezer koronával többet ért.[13] Valószínű, Melle érezte, hogy kissé erőszakosak voltak a házvásárlás erőltetésekor, mert a később egy levélben kérte a püspököt, hogy biztosítsa a Bizottságot, hogy előnyös üzletet kötöttek és minden rendben lesz.

Az adásvételi szerződés aláírására 1916. február 18-án került sor. A Keresztyén Könyvesház 308.000 koronáért vette meg az ingatlant Sebestyén Jenőtől és feleségétől, Rotfeld Annától. A szerződés aláírása és a kapukulcs átvétele után Melle és az őt kísérő gyülekezeti tagok átmentek az épületbe, és az egyetlen szabad helyiségben, egy fáskamrában, ahol még villany sem volt, közösen imádkoztak. Melle a 103. szoltár versét idézte, „Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” A régi tulajdonos, Sebestyén Jenő és felesége májusban költöztek ki a lakásukból. A régi lakók egy része továbbra is bérlő maradt, de több lakást is birtokba vett az egyház, hogy saját céljaira alakítsa ki azokat. Az első emeleten kapott helyet az imaterem, mivel az udvari műhely átalakítása hosszabb időt igényelt. Az imaterem mellé került a fiatal lányok otthona, a második emeltre a fiatal férfiak otthona, és itt volt a lelkészlakás is.

A házat 1916. szeptember 3-án avatták fel az Osztrák‒Magyar Misszió évi konferenciája keretében, amelyen John L. Nuelsen püspök elnökölt és több társegyház lelkésze is részt vett. (1917 áprilisában az Egyesült Államok hadba lépése után Nuelsen hivatalosan is egy ellenséges hatalom állampolgára lett, aki a háború végéig nem utazhatott újra Magyarországra.) A konferenciára Németországból is érkeztek vendégek, köztük Robert Möller oeringeni lelkész, aki az első metodista prédikátor volt Magyarországon. A Békeharang tudósítója megemlítette még Kaczián János evangélikus esperes nevét, egy baptista lelkészt, és Victor Jánost, a vasárnapi iskolai szövetség titkárát is.[14] Az ünnepi prédikáció, köszöntések, kórusművek meghallgatása után a gyülekezet emléktáblát helyezett el a kapubejárónál az adományozó Fanny Nast Gamble emlékére.

A Magyarországon akkor gyakorlatilag ismeretlen metodista egyház az impozáns épület vásárlásával „kiérdemelte”, hogy az országos napilapok is hírt adjanak az eseményről. A Pesti Napló szombati száma beszámolt az épület avatásáról, a megjelent vendégekről, és Nuelsen püspökkel rövid interjút is közölt.[15] A háborús hangulat sajátos lenyomata volt a cikkben, hogy az alig több mint egy hasábos cikkekben ötször is hangsúlyozta az újságíró, hogy itt most az amerikai német metodistákkal való kapcsolatról van csak szó, a magyarországi metodisták csak tőlük kapnak segítséget. Csak az amerikai német metodisták támogatják a közép-európai hittársaikat, az ő adományaikból vette az egyház az új épületet, az ő támogatásukkal jön létre a szenttamási árvaház és egy alap hadiözvegyek megsegítésére. A híradásban megemlítette Nuelsen, hogy Wilson elnökkel is volt alkalma beszélni, és a „központi hatalmak igazságait” kifejteni. A jég megtört, az amerikai kapcsolatokkal rendelkező metodista egyház bármilyen kicsi is volt még, hirtelen jelentőséget kapott a fenyegető világpolitikai változások idején.

A metodista egyház számára óriási eredmény volt, hogy a háború kellős közepén egy jelentős ingatlant tudott vásárolni a főváros egy kiváló helyén, anélkül, hogy eladósodott volna, és még az épület gazdaságos működtetésére is lehetőség nyílt. Az egyházi híradásokból, jelentésekből érződik a roppant felelősség, ami eltöltötte a lelkészeket és a határtalan öröm, hogy a misszió ilyen kedvező körülmények között növekedhet tovább. A háborús összeomlás és az azzal járó földcsuszamlás szerű változások ekkor még nem sejlettek fel, és nem tudhatták előre, hogy a ház nem a délkelet-európai misszió ügyét fogja szolgálni, hanem a magyar metodista misszió megmaradásának záloga lesz.

---

[1] Khaled A. László: A metodizmus története Magyarországon 1901 és 1911 között. In: Keskeny utak. Tanulmányok a Magyarországi Metodista Egyház történetéről. Szerk.: Lakatos Judit. Magyarországi Metodista Egyház, Budapest, 2005. 75–76.

[2] Khaled A. László említi, hogy 1905. december 10-én a budapesti magyar kékkeresztes csoport a metodista imateremben tartotta gyűlését. (Khaled, A metodizmus története Magyarországon 1901 és 1911 között, i.m. 79.) A keresztény szellemiségű, de felekezetektől függetlenül működő egyesület jelentős szerepet játszott a magyarországi metodizmus kibontakozásában, bár ennek a kapcsolatnak minden részletét nem ismerjük. Az első metodista lelkészt a verbászi kékkeresztes csoport hívta meg, de kékkeresztes csoport működött több helyen is a Bácskában. Melle egy helyen említi, hogy 1910-ben az óturai gyülekezetben, „az ottani szláv testvérek körében” járt, ahol a „testvérek buzgón munkálkodnak, különösen a mértékletesség ügyében”. (Békeharang, 1910. október, 40.) A falu evangélikus lelkészének lányai, Kristina és Maria Roy a magyarországi Kékkereszt Egylet alapítói közé tartoztak. Ebben az időben történetesen Óturáról látogatták a nyíregyházi evangélikus ébredési közösségeket, amelyek legnagyobb csoportja később a metodistákhoz csatlakozott. Paul Mojzes a jugoszláv metodizmusról írt doktori értekezésében azt írja, hogy a Kékkereszt Egyesület mint egy „futószalag” (conveyor belt) segítette a metodizmus terjedését. Paul Mojzes: A history of the Congregtaional and Methodist churches in Bulgaria and Yugoslavia. Boston University, 1965, 265.

[3] Lydia Roy-Funk: Über meine Eltern und Vorfahre, sowie Erinnerungen aus meinem Leben. Kézirat.

[4] Khaled A. László: A metodizmus története Magyarországon 1912 és 1919 között. In: Keskeny utak. Tanulmányok a Magyarországi Metodista Egyház történetéről. Szerk.: Lakatos Judit. Magyarországi Metodista Egyház, Budapest, 2005. 97.

[5] Uo. 103‒104.

[6] Uo. 98.

[7] Verhandlungen der 2. Sitzung der Missions-Konferenz der Prediger der Bischöflichen der Methodistenkirche in Österreich-Ungarn, 1912. 24–25. Magyarországi Metodista Egyház Levéltára (MMEL).

[8] Békeharang, 1913. október, 3.

[9] Khaled, A metodizmus története Magyarországon 1901 és 1911 között, i.m. 100.

[10] Melle, Otto: “Fußspuren Gottes in meinem Leben”: Lebenserinnerungen 1875‒1936 von F.H. Otto Melle. Szerk.: Klaus Schneider. Bremen, 2005. 275.

[11] John L. Nuelsen levele Frank Mason North-hoz, 1915. július 20. UMC Board of Missions. Administrative Files. Series of the Board of Missions of the Methodist Church. United Methodist Church Archives – GCAH, Madison, New Jersey.

[12] John L. Nuelsen levele Frank Mason North-hoz, New York, 1916. február 19. UMC Board of Missions. Administrative Files. Series of the Board of Missions of the Methodist Church. United Methodist Church Archives – GCAH, Madison, New Jersey.

[13] Otto Melle levele a Külmissziósi Bizottságnak, 1915. június 15. UMC Board of Missions. Administrative Files. Series of the Board of Missions of the Methodist Church. United Methodist Church Archives – GCAH, Madison, New Jersey.

[14] Békeharang, 1915. szeptember 15.

[15] Pesti Napló, 1916. szeptember 9.