Tolna megyében 1913-ban kezdődött a metodista misszió egy Amerikából hazatért, ott megtért házaspár jóvoltából. A nagyszékelyi állomás évekig egyedül állt a Dunántúlon, és nem lett jelentős missziós munka kiindulópontja. A háború előtt azonban az evangélikus egyházban is több helyen indult ébredés megtért lelkészek munkája nyomán. Györkönyben Reichert Gyula evangélikus lelkész szolgálata idején többen megtértek, akik a következő lelkész idején a templomi alkalmak mellett házaknál is összejöttek. Az első világháború után a dunántúli sváb falvak kis evangéliumi közösségei a szektaellenes harc középpontjába kerültek, és a szabadegyházakban kerestek védelmet. 1921-ben csatlakozott a metodista egyházhoz a kaposszekcsői evangélikus egyházból kiszakadt kis csoport, amelynek akkor Schmidt János volt a vezetője. A györkönyi közösség Reichert Gyula cselédlányától, a kaposszekcsői Hecker Katalintól hallott a metodistákról. Schmidt János már korábban is látogatta a szomszédos Nagyszékelyben a metodista gyülekezetet, 1921 februárjában átlátogatott Györkönybe is.¹ A 45 fős gyülekezet még abban az évben csatlakozott a metodistákhoz.

1922-ben a gyülekezet saját lelkészt kapott Emil Baumann svájci prédikátor személyében. A budapesti gyülekezet elöljárója, Thomasko testvér segítségével vették meg az egyház számára a Fő utca egyik épületét 400 ezer koronáért, amelyet további 800 ezer koronából rövid idő alatt átépítettek. A ház hátsó részét, a romos istállót és pajtát lebontották, és a helyén építették fel a 120 fős imatermet. A ház elős részében egy háromszobás lelkészlakást alakítottak ki. (Az egyház állami elismerés hiányában ingatlanokat nem vásárolhatott, ezért a györkönyi épület is, más egyházi épületekhez hasonlóan a Keresztyén Könyvesház nevére került.) Az épület felújításának költségeit döntően külföldi adományokból fedezte az egyház, a gyülekezet áldozatos munkával, pénzadománnyal segítette az imaház elkészültét.

A szabadegyházak térnyerését sehol nem fogadták szívesen a népegyházak, de a Dunántúlon különösen sok támadásnak voltak kitéve a metodisták. A györkönyi imaház építését is sok gúnyolódás kísérte, a maroknyi hívő vállalkozását reménytelennek találták a faluban. Az imaház azonban páratlan gyorsasággal elkészült, és akkora gyülekezet ünnepelte a felszentelését 1922. november 26-án, hogy a kápolna kicsinek bizonyult.

Funk Márton a Békeharang 1923. januári számában így emlékezett meg a kápolna építéséről:

“Az adás-vételi szerződés megkötése után így beszéltek az emberek: No, most van egy öreg házuk s nem tudnak mit kezdeni vele. Midőn lebontottuk az öreg házat így csúfoltak bennünket: A lebontáshoz értenek, de felépíteni nem fogják tudni. De a négy fal egyre emelkedett a magasba és a csúfolók úgy vélekedtek: No most végét járja a tehetségük, mert se fájuk, se cserepük nincs a tetőzet elkészítéséhez. Egy napon azonban csodálkozva látták a falu lakói, hogy egy sereg kocsi készen fűrészelt és faragott épületfát és tetőcserepet szállít az épülethez és már másnap fel is rakták a házra a tetőt. A metodisták mégsem imádkoznak hiába – vélték néhányan – ilyen gyorsan még nem épület fel ház a faluban!”

Baumann Emil, talán a megfeszített munka következtében rövidesen ágynak esett, tífusszal küzdött. A rosszakarók az új imaház ablakát kövel dobálták be. A gyülekezet azonban nem hátrált meg a megpróbáltatások miatt, a köszösség fennmaradt, szépen gyarapodott. 1927 szeptemberében az első vidéki imaházként Györköny adott otthont az egyház évi konferenciájának.

1. A györkönyi gyülekezet történetét Kovács Zoltán dolgozta fel részletesen. Kovács Zoltán: Egy fejezet a megújulásból. A györkönyi metodista gyülekezet kialakulása. In: Keskeny utak, 165-189. ↩︎