A magyarországi metodizmus életképességét, gyaparodását jelezte, hogy már az első világháború előtt a legtöbb gyülekezet “kinőtte” az első összejövetelek helyszínét, és saját egyházi ingatlanra tett szert. A magyarországi vallásügyi törvények sajátosságából eredően a metodista egyház állami elismerés hiányában nem rendelkezhetett ingatlanokkal, ezért az egyház könyvkiadó vállalkozása, az 1910-ben alapított Keresztyén Könyvesház korlátolt felelősségű szövetkezet nevére jegyezték be az épületeiket. Források hiányában még vázlatos képünk sincs az egyház gazdálkodásáról és arról, hogyan sikerült előteremteni az anyagi fedezetet a viharos gyorsasággal szaporodó imaházak és kápolnák megvásárlására, felépítésére. A gyülekezetek áldozatkészsége ehhez bizonyára nem volt elegendő, hanem a püspöki iroda és német és svájci gyülekezetek támogatását sejthetjük a háttérben. A saját épületek azonban félreérthetetlenül jelezték a helyi közösségeknek, hogy a metodisták hosszú távra terveztek és helyet kértek maguknak a városok és falvak életében. A kezdeti ellenségességet idővel jóindulatú elfogadás váltotta fel látva szorgalmas, törvénytisztelő magatartásukat. A kápolnaszentelésekről szóló beszámolókban már feltűnnek a helyi hivatalok, önkormányzatok képviselői is, ami azt jelzi, hogy a metodisták jelenlétét már nemcsak eltűrték, de ünnepeikben készek voltak osztozni is.

Az első magyarországi metodista kápolnát Újvidéken építették fel a metodisták. 1911. június 19-én került sor az alapkőletételre, november 5-én pedig már fel is avatták a 300 férőhelyes imatermet és lelkészlakást is magában foglaló épületet. A gyülekezet lelkésze akkor Alfred Mehner volt. Az alapkőletétel és a kápolna avatása is alkalom volt a közös ünneplésre, amelyre a környék valamennyi gyülekezetéből érkeztek vendégek. Martin Funk budapesti lelkész így számolt be erről az Evangelist című egyházi lapnak:

Az újvidéki (Magyarország) kápolna alapkőletétele

Ilyen még soha nem volt! Magyarországon, Újvidéken, 1911. június 19-én, délután ½ 6-kor a metodista kápolna alapkőletételére került sor. Nem csoda, hogy erre az eseményre több mint száz újvidéki és környékbeli barát jött el. A gyülekezet prédikátorának, Mehner testvér barátságos meghívásának szívesen tettek eleget Herm. Melle és Martin Funk testvérek. Mehner testvér az ének, imádság és igeolvasás után felolvasta az újvidéki gyülekezet történetéről szóló okiratot. A gyülekezet 1904-ben, R. Schuldt testvér munkája nyomán alakult meg, akit 1903-ban helyeztek oda segédprédikátorként. Ma több mint 60 tagot, próbatagot számlál a gyülekezet, és sok barátja van a magyarok, szerbek és németek körében is. H. Melle testvér 1Móz 28,12–15 alapján mondott nagyon odaillő beszédet. Jákób szert tett Isten-élményre, ezért emelte a hála és fogadalom emlékművét. Így történt ez az újvidéki gyülekezetünkkel is. Alulírott személy végezte az egyházrend ideillő liturgiai szolgálatát, valamint imádsággal és áldással zárta az ünnepséget. A szokásos kalapácsütéseket a tartományi vezetés, a kormány, a városháza, az egyház, a gyülekezet és a kivitelező nevében a felügyelő mérnök és a jelenlévő prédikátorok végezték. A befalazott bádogdobozban kapott helyet az okirat, egyházi hetilapunk néhány példánya, és egy kevés aprópénz.

Letettük az alapkövet. Szorgos kezek mozdulnak, hogy egyik követ a másikra helyezzék. Szent kezek emelkednek hűséges közbenjáró imádságra, hogy Isten áldását adja az építkezéshez. Készséges kezek tettek le adományokat, hogy ilyen módon járuljanak hozzá az építkezés sikeréhez.

 Amikor 1766-ban, az amerikai metodisták sürgető hívása eljutott az angliai leedsi konferenciához, két prédikátort küldtek, hogy Amerikában kezdjenek munkálkodni. Azután a konferenciában a következő kérdés hangzott el: “Mit tehetünk a jövőben, hogy szeretetünknek jelét adjuk?” A válasz így szólt: “Indítsunk gyűjtést magunk között!” Tekintélyes összeg gyűlt össze. Vajon német testvéreink kevésbé szeretnének bennünket, mint az angolok amerikai testvéreiket? Nem! A prédikátorokat Németországból küldték ide. Hűséggel végezték munkájukat, lemondásokat is vállalva. Most építkezni kell, szükség van helyiségre. Vannak gyülekezetek, amelyekben egy kedves testvér vagy testvérnő hallott már magyarországi munkánkról, bizonyára szívesen megragadják a lehetőséget, hogy Mehner testvérnek készpénzzel segítségére siessenek. Egyesek már meg is tették.

Ha Újvidéken hamarosan szép, kifizetődő kápolnánk lesz, virágzó, hálás gyülekezettel, akkor mindazok örülhetnek, akik ehhez az ígéretes munkához hozzájárultak. Újvidék Dél-Magyarország kereskedelmi központja, sok vasútvonal csomópontja, Kelet és Nyugat határvárosa. Gyülekezetünk számára rendkívül fontos, hogy saját otthona legyen. Ez lehet a dél-magyarországi metodizmus főhadiszállása. A. Mehner prédikátor, Újvidék, Vörösmarty utca 15. szám alatt hálásan fogadja az adományokat. Isten áldja meg újvidéki gyülekezetünket, és annak támogatóit.

Martin Funk.

Az újvidéki kápolnában a következő évben már évi konferenciát is tartottak. 1912. augusztus 28. és szeptember 1. között itt találkoztak az Osztrák-Magyar Missziói Konferencia lelkészei, első alkalommal John L. Nuelsen újonnan kinevezett püspök elnöklete alatt. Az újvidéki metodisták jelenlétét ekkor már nemcsk természetesnek vette a város, de méltányolta is, és a készülő közgyűlésről az Újvidéki Napló 1912. augusztus 11. száma hírt adott:

Az újvidéki methodista hitközség az idén abban a megtisztelésben részesül, hogy az osztrák-magyar egyesületének évi tanácskozása a székházában lesz megtartva. A Jenőherceg-utca 5. szám alatti új istenházában f. hó 28-ától szeptember 1-ig 15 hitszónok, mint hitközségük képviselői tanácskoznak és működésükről beszámol nak. Néhány távoli előkelő vendég is jelen lesz ezen a konferencián. Első sorban megemlítendő dr. Nülsen J. püspök Amerikából. Nagy megtiszteltetés ez. Az ünnepség fényét nagyban emeli az illustris vendégek jelenléte. Miután a délelőtti tanácskozások és az esti istentiszteletek nyilvánosak, igy bő alkalom nyílik betekintést venni a methodisták emberszerető működésébe.

A szeghegyi kápolna a magyarországi metodista misszió második kápolnája, felavatására 1912. október 20-án került sor az újvidéki avatási ünnepséghez hasonlóan számos vendég jelenlétében. A délelőtti istentiszteleten Otto Melle szuperintendens, a bácskai metodista misszió első lelkésze prédikált. A délutáni zenés áhítaton a verbészi, szenttamási, újvidéki és szeghegyi kórusok énekeltek. Az esti evangélizáción a gyülekezet első lelkésze, Hugo Georgi lelkész prédikált.