A metodisták szeretnek magukra úgy gondolni, mint olyan emberekre, akik állandóan úton vannak. Elsősorban lelki értelemben, hiszen a hitélet folyamatos úton levés, zarándokút, amely Isten országába vezet. De a metodisták a földrajzi térben is óriási távolságokat tettek meg az évszázadok során. Itt elsősorban az első világháború előtti magyarországi utazásokról esik szó és egy tengeri hajóútról.